“A lelkében csupán a hit és a vágy tökéletes, üres ragyogása lakozott. Minden szenvedés okozója a vágy. Az minél erősebb, a szenvedés annál nagyobb, és ő most magát a nagyszerűséget vágyta.

Ez a könyv sorsról és sorsok összefonódásáról szól. De mit is jelent a sors egyáltalán? Egy bizonyos definíció szerint a sors egy képzelt felső hatalom, amely az ember életének alakulását irányítaná anélkül, hogy ő maga dönthetne erről. Ha a sors valós, akkor lehetséges-e elvenni mások sorsát, és a magunkévá tenni? A nappá vált lány főszereplője élete ezzel a kérdéssel fonódik össze, amikor a túlélés érdekében átveszi bátyja, Csu Csungpa személyazonosságát – egyben sorsát.

A fantasy és történelmi zsáner ötvözéséből született mű az 1300-as évek Kínájába repít minket, és egy Mulan újragondolásként indul (legalábbis, elég sokan ehhez a meséhez hasonlítják). Viszont elég hamar elágazik ettől, és átfordul egy etikailag kérdéses területre, ahol a karakterek sorsuk elérése érdekében bármilyen sötét tettet képesek végrehajtani, a cél szentesíti az eszközt módon, ezt pedig a könyv lebilincselő módon meséli el.

A történet fő konfiktusa Csu és a mongol oldal eunuch tábornoka, Oujang között zajlik. Mindkettejük belső vívódásának oka a nemi identitásuk, ez befolyásolja tetteiket, és hasonlóságuk teszi sorsukat elválaszthatatlanná. Ők olyanok egymásnak, mint jin és jang. Közben mindketten erkölcsileg megkérdőjelezhető karakterek, elég sok etikai határt lépnek át sorsuk érdekében.

Szerintem érdemes elolvasni ezt a könyvet, amely ellentétben áll azzal a megállapítással, hogy én egyik karakterrel sem tudtam szimpatizálni. Az indok egyszerű: ez a mű megbotránkoztat, és arra késztet, hogy kérdéseket tegyél fel magadnak: te melyik etikai határnál állnál meg, vagy mit lennél képes megtenni a nagyszerűség érdekében? Mert vannak, akik bármit.

“A nem akarás is egyfajta vágy, éppolyan szenvedést hoz, ahogy az akarás.”

A nappá vált lány

Shelley Parker-Chan

Agave Könyvek Goodreads Storygraph